Málta - a Tanárok szemszögéből

Egyhetes máltai „nyaralás” három tanár szemével – avagy a túlélőshow élőben

Amikor azt hallod: „egyhetes máltai tanulmányi kirándulás”, rögtön látod magad előtt a képet: koktél a kézben, lábad a tengerben, napszemüvegben mosolyogsz, mint egy reklámban. Nos, spoiler: a koktél helyett vízforralót vadásztunk a szállásadóknál, a lábunk inkább hólyagos volt, mint napbarnított, és a napszemüveg alatt sötét karikák laktak.

Felelősség non-stop – avagy a 47 fős reality show

47 diákkal indultunk útnak (és jöttünk is haza). Ők családoknál laktak, mi meg a telefonjainkkal. Első nap már világos lett: ha bármi elromolhat, el is romlik. Volt, akinek nem jutott vacsora, másnak nem jutott ágy, megint más nem jutott el a buszmegállóig, mert „tanárnő, hát ezek a máltai buszok nem jönnek, csak mennek!”.

És onnantól kezdve mi voltunk az éjjel-nappali segélyvonal:

• „Tanárnő, baj van!”Nem vagyok jól!"" fáj a torkom"

• „Tanárnő, hol vagyok?”

• „Tanárnő, eltévedtünk, de közben láttunk egy kecskét!”

Egy szó mint száz: minden diák önállósodott, de előtte legalább háromszor hívtak minket sírva.

Tanár? Ugyan már! Mi full-time pszichológusok voltunk

A honvágy, a kultúrsokk és a „nem olyan a sült krumpli, mint otthon” szintű drámák mind ránk zúdultak. A szakmánk mellé felvettük a „mentálhigiénés szakember”, „anyuka”, „profi GPS” és „konfliktuskezelő ninja” mellékállásokat is.

Programok, logisztika és a tengerparti idegbaj

Kívülről úgy tűnt, mintha kirándulgatnánk. Belülről olyan volt, mintha 47 fős hangyabolyra kellett volna nonstop vigyázni. A tengerpart például gyönyörű volt – na de próbálj meg 47 gyereket egyszerre figyelni, miközben egyik szaltót ugrik a vízbe, másik a naptejét keresi, harmadik meg sapka nélkül akar napon főni. Spoiler #2: nem csak  barnultunk, hanem idegeskedtünk, aggódtunk, izgultunk mindenkiért.

Miért csináljuk mégis?

Mert a végén azt látjuk, hogy a diák:

• magabiztosabban beszél angolul,

• boldogan jelenti: „tanárnő, tegnap már egyedül utaztam!”,

• és barátkozik más országok diákjaival.

És ilyenkor rájössz: ez több, mint egy kirándulás. Ez tréning az élethez – és mi vagyunk a pályaszéli edzők.

„Ez nyaralás?” – Hát persze, csak nem nekünk

Sokan mondják: „jó nektek, elmentetek nyaralni a gyerekekkel!” Nos, ha a nyaralás alatt azt érted, hogy:

• napi tízszer számolod meg ugyanazokat a fejeket,

• bármikor képes vagy egyszerre három telefonhívást fogadni,

• és éjjel 2-kor tárgyalsz arról, hogy ki hova költözik át, mert az ágy nyikorgott –

  
  

  akkor igen, tényleg nyaraltunk.

  
  

És végül: nemcsak tanárok, anyák is

Miközben 47 „kölcsöngyereket” terelgettünk, a sajátjaink otthon várták, hogy egyszer újra legyen esti mese meg közös reggeli. Ez a rész nem vicces – ez az ára annak, hogy más gyerekeinek adhattunk élményt. Anyai ösztönünk végig velünk volt – csak éppen másokra figyelt.

Konklúzió: Ez az egy hét nem nyaralás volt, hanem egy survivor show, ahol a fődíj a diákok fejlődése és a mi örök emlékeink lettek. És ha újra kellene mennünk? Persze, mennénk – nagyobb adag koffeinnel.