Máltai kalandok- avagy egy hét nevetés, napsütés, máltai gasztrotúra és Joe a sofőr

Tanulmányi kirándulás a diákok szemüvegén keresztül:

• Maltai kalandjaink – Avagy egy hét nevetés, napsütés, máltai gasztrotúra és Joe, a sofőr Szóval… kezdődött minden a jó öreg Liszt Ferenc reptéren, ahol a repülőnk kis késéssel (mert miért is ne?) felszállt, és irány Málta! A levegőben volt a kaland illata... vagy csak valaki elfelejtett dezodort használni. Miután megérkeztünk, a kisbuszok elvittek minket a fogadócsaládokhoz. Kinek szerencséje volt, kinek egy kis „kalandban” lett része – de erről később...

• Reggeli? Reggeli! Minden nap egy laktató (de azért nem Michelin-csillagos) reggelivel indult. Néhányunknak extra topping is jutott: egy kis penész meg macskaszőr – mert hát Málta, meg életérzés, meg immunrendszer-edzés. Buszsofőrök Ligája – és Joe, a söfőrök gyöngye A reggeli után séta a buszmegállóba, ahol megismertük a máltai buszközlekedés színe-javát. Voltak jó fejek, és volt Joe. Na, ő nem akárki. Ő az a sofőr, aki három dolgot ismer: gáz, satufék és duda. És ezeket nem is fél használni.

• Mi meg a buszon kapaszkodtunk, imádkoztunk és nevettünk egyszerre. Joe-ra mindig emlékezni fogunk – testünk minden porcikája fog!

• Iskola? IGEN! De ez más volt! Délelőttönként a Gateway nyelviskolában tanultunk angolul. Ne ijedj meg, nem olyan volt, mint otthon. Voltak tanárok, akik mókásak voltak, mások inkább „érdekesek”, de legalább a szókincsünk nőtt... és néha a türelmünk is. Három csoportra osztottak minket, és mindenki más-más tanárt kapott – amolyan nyelvi lutri, de túlértük!

• Délutáni programok – ahol az adrenalin meg az izomláz lakik A suli után jöttek a délutáni programok – és itt kezdődött az igazi móka: Splash & Fun vízipark: Hát igen, „fun” volt, amíg le nem értél a csúszda aljára nyakatekert pózban. Pár horzsolás, egy kis ordítás, sok nevetés – szóval jó buli! Popeye Village: Elmentünk arra a helyre, ahol a Popeye filmet forgatták. Volt ott minden: mókás házikók, tengeri pancsi, meg napszúrás veszély. De gyönyörű volt!

• Vacsora a családoknál – gasztronómiai rulett Este vissza a fogadócsaládokhoz, ahol vagy kaptál vacsorát, vagy kreatív diétába kezdtél. Ha nagyon szerencsés voltál, még íze is volt annak a vacsinak! Ha nem... hát akkor jött a legendás máltai nyúlpite vagy a penészes-macskaszőrös szendvics. És mi ettük. Mert éhesek voltunk. És bátrak.

Szombat – A Kék Lagúna varázsa A hét fénypontja: a Kék Lagúna! Motorcsónak + komp = tenger, napfény, meg némi elázás (köszi, hullámok!). A víz kristálytiszta volt, a kilátás álomszép, mi pedig úgy éreztük magunkat, mint influenszerek egy nyaralós reklámban – csak naptej nélkül, rákvörösen.

Utolsó nap – Nemzeti Akvárium és a klasszikus csoportkép

Mielőtt hazaindultunk, még beugrottunk a máltai Nemzeti Akváriumba, ahol cápák, bohóchalak, és más menő vízi lények lesték, hogy mik ezek a hangos magyar tinik. A napot természetesen egy klasszikus csoportképpel zártuk, ami úgy sikerült, ahogy mindig: valaki pislogott, valaki ásított, valaki háttal állt – és mehetett is fel Facebookra, hogy a szülők megnyugodjanak: ÉLÜNK!

• Hazaút – újra késéssel (meglepő?)

Végül megérkeztünk a reptérre, a gép persze ismét késve indult (mert máshogy nem is lehetne stílusosan zárni ezt az utat), de visszarepültünk Magyarországra, tele élményekkel, új szavakkal, napbarnított bőrrel (vagy leégéssel) és rengeteg sztorival. Köszi, Pannon Oktatási Központ! Nagyon-nagyon hálásak vagyunk a lehetőségért! Egy hét alatt annyi kalandot éltünk át, amennyit más egy nyáron se. Köszönjük, hogy részt vehettünk ebben az élményben – biztos, hogy még sokáig emlegetni fogjuk!

A cikket írta Mihók Mandula és Kovács Levente